Apostol a költők nyomában
Tánéni 2004.10.28. 08:42
(Verselemzés)
Kedves rajongók! A következő szabad perceimet azzal töltöm, hogy segítsek értelmezni nektek az Apostol egyik dalának szövegét. Nem lesz egyszerű, de ha odafigyeltek és jól értelmezitek szavaimat, menni fog._____Apostol: Neked adom azt is ami nincs, / Én neked adnám azt is, ami nincsen, / De te azt veszed el sajnos, ami van.
/ Olyan szerény vagy, mint egy ibolyka
Kora májusban._Ref. A kezed folyton rajta a kilincsen, / Ugye mégsem szaladsz el?
/ Hiszen érzed: azt is, ami nincsen, / Neked adnám örömmel.__________Na! Miről is van szó itt igazából, mert ugyebár valamiről szó van, ámbár a szövegben szerepel a nincsen szó, de azt még most itt ne vegyük figyelembe.
A szerző primitívségét tükrözi, ahogy ő maga sem érti mit is akar írni valójában, mit is akar kihozni a benne rejlő értékek közül. A nyugodt magabiztos forma azonban fontos mondanivalót sejtet. A szöveg születésében közrejátszottak Józsi életének személyes eseményei is. Mert ugyebár volt amikor mindene volt és volt amikor semmije sem volt de még is úgy érezte hogy mindene van, így azt a nagy semmit, amiről ő úgy gondolta hogy valami, azt odaadhatja kedvesének.
A szövegnek már a címe is meglepő. Oximoront sejtet, hogy odaadná azt ami nincs, hiszen hogyan lehetne odaadni bármit is ami nincs is. A versnek bizarr témája mellett másik szembeötlõ jellegzetessége beszédhelyzetének és ritmusának egyszerûsége, monotonítása. A fõ mondatrész alanya a költõi én, állítmánya pedig témáját tekintve legtöbbször az "adok-veszek" „maradni-elszalad” ige. Az alárendelt mellékmondatok a fõ mellékmondat tárgyai. A tárgyi mellékmondatokban vannak ugyan szereplõk, de teljesen személytelenek, észre sem vesszük őket, de ha már 10-szerre olvassátok el kedves rajongók ezt a szöveget, akkor láttatni sejtetik. A versszakok rímképlete és a sorok szótagszáma is végig pontosan ugyanaz. A szöveg lassú járású: a rímek fenntartják a ritmust, de a két rímtelen sor nem engedi felgyorsulni.
A szöveg végén egyfajta optimizmus járja át az egészet. A költői én a megszemélyesítetlen alany felé kinyilatkozza, miszerint örömmel neki adná mindenét ami van, de ha nincs akkor is.____Hát nagy vonalakban ennyi.
Remélem értettétek.
|